Van az a pillanat felnőttkorban, amikor az ember elkezdi újraértelmezni a saját életét.
Nem dramatizál, nem önsajnál, csak összeköti a pontokat.
Nálam ez akkor történt meg, amikor felnőttként rájöttem: ADHD-s vagyok.
És ahogy ez ilyenkor lenni szokott, elkezdtem visszanézni.
Nem azzal a kérdéssel, hogy „hol romlott el”,
hanem azzal, hogy:
„Ez mindig is itt volt?”
És igen. Itt volt.
Csak akkoriban nem hívták így.
„Nem volt neki jele” – vagy csak nem volt rá nyelv?
Amikor megkérdeztem a szüleimet, miért nem vették észre, hogy ADHD-s vagyok, teljes őszinteséggel mondták:
„Mert nem volt neki jele.”
És ezt nem védekezésből mondták.
Hanem azért, mert akkor tényleg nem voltak jelek – csak jelenségek.
Nem volt:
- Instagram edukáció
- felnőttkori ADHD fogalom
- neurodiverzitás-narratíva
Volt helyette:
- „szeles gyerek”
- „kicsit ügyetlen”
- „túl sokat beszél”
- „élénk fantáziája van”
- „nem figyel, pedig okos”
És ezek belefértek.
Egy kicsit túl sok… mindenből
Gyerekként iszonyúan sokat beszéltem.
Nem fecsegtem…hangosan gondolkodtam.
Imádtam felnőttekkel beszélgetni.
Ötévesen az univerzumról, Istenről, reinkarnációról értekeztem a nagymamámnak, miközben ő a konyhában főzött.
Ez nem „furcsaság” volt.
Ez absztrakt gondolkodás és metaforikus nyelv, csak erre akkoriban annyit mondtak:
„élénk a fantáziája”.
Az egyetlen beírásom az iskolában nem verekedésért vagy rosszindulatért volt.
Hanem azért, mert:
- egész órán beszélgettem
- hátrafordulgattam
- nem hagytam abba
Közben négyes-ötös tanuló voltam.
Tehát „nem volt katasztrofális a helyzet”.
És ez volt a kulcs: nem volt elég nagy baj ahhoz, hogy kérdés legyen.
Folyamatos lefoglalás – ösztönös megoldások
Engem gyerekként állandóan le kellett kötni.
Heti kétszer sport.
Heti kétszer nyelvóra.
Hétvégén felvételi előkészítő.
Közte tanulás, csavargás, takarítás, sütés-főzés, könyvtár, barátok.
Ez kívülről túlterhelésnek tűnhet.
Valójában idegrendszeri szabályozás volt.
Ha nem volt keret, szétesett a figyelmem.
Ha volt, működtem.
A családom ezt ösztönösen érezte, diagnózis nélkül.
Balesetek, ügyetlenség, „majd kinövi”
Leesések.
Összetört dolgok.
Kulcselvesztések.
Volt, hogy bezártam az ajtót, vártam a nagypapámat, majd elfelejtettem, hová tettem a kulcsot, és nem tudtam beengedni.
Ő ideges lett.
Én szégyelltem magam.
Ez nem feledékenység volt.
Ez working memory összeomlás stressz alatt.
Gyerekként rengeteget jártam orvoshoz:
- migrén
- gyomorsavtúltengés
- állandó torokgyulladás
Anyám nem túlzott.
Ő látta, hogy az idegrendszerem túlterhelt – csak az orvosi nyelv még nem ismerte ezt a jelenséget.
A kompenzáció láthatatlanná tesz
Sok tornára, mindenféle sportra jártam.
Gyöngyöt fűztem, kötöttem, hímeztünk.
Sütöttem, főztem.
A nagymamám és anyukám türelmesen tanítottak.
Ezért később nem látszott annyira, hogy:
- ügyetlenebb vagyok
- elejtem a poharat, összetöröm
- átesem a nem létező küszöbön
A sok tanult skill elfedte a nehézséget.
És igen: a családunkban egy hatdarabos pohárkészletből általában egy-kettő marad meg.
Nem balszerencse. „Fogyóeszköz”.
Neurodivergens családi ökoszisztéma.
A gyerekek mindig tudják
A felnőttek nem vették észre.
A gyerekek igen.
Mindig volt egy stabil barátnőm.
Rajta keresztül közösségem.
De volt iskola, ahol két évig is kirekesztettek, csúfoltak.
Később egy középiskolában a „furcsa metálosok” közé kerültem, ott végre lett státuszom.
Ezután tudatosan kezdtem maszkolni.
Nem tudtam, hogy miért, csak azt, hogy kell.
Ma, 44 évesen is volt olyan egyetemi közeg, ahol azt mondták:
„Nagyon furcsa vagy… de aranyos, okos, barátságos. Nem tudunk hova tenni.”
Amikor azt válaszoltam:
„Ez ADHD autizmussal kombinálva”
nem akarták elhinni.
Mert túl jól funkcionálok.
Pedig a magas funkcionálás nem azt jelenti, hogy könnyű volt.
Hanem azt, hogy rengeteget dolgoztam érte.
És a szüleim?
Nem hibáztatom őket.
Tényleg nem volt nyelvük erre.
Sőt – hálás is vagyok.
Mert ha akkoriban lett volna diagnózis, könnyen lehet, hogy egy teljesen félreértett, megbélyegző kategóriába sorolnak.
Olyanba, ami nem voltam.
És igen, fontos kimondani:
az ADHD-s emberek túlnyomó többsége nem értelmi fogyatékos, nem „kevesebb”, nem „hibás”.
Csak más idegrendszerrel működik.
Miért írom ezt?
Azért, mert ha te most olvasod, és közben azt érzed:
„Úristen… mintha rólam szólna”
…akkor nem vagy egyedül.
Lehet, hogy:
- te is „szeles gyerek” voltál
- te is sokat beszéltél
- te is mindig maszkoltál
- te is túl jól funkcionáltál ahhoz, hogy kérdés legyen
És lehet, hogy nem veled volt a baj.
Csak nem volt még rád nyelv.
Hogyan tudok segíteni ADHD coachként?
Felnőttként felismerni az ADHD-t nem címke, hanem kulcs.
Segít újraértelmezni a múltat, és végre nem önmagunk ellen élni.
Ha magadra ismertél:
- 📩 írj emailt: berkovics.ildiko@gmail.com
- 🗓 foglalj ingyenes konzultációt: www.careforyou.hu/kapcsolat
- 📱 kövess Instagramon: @berkovicsildiko_lifecoach
Nem azért, hogy „normálisabb” legyél, hanem hogy önazonosabban, kevesebb szégyennel és több megértéssel élj.
